Mi a magánóvoda?

Mi óvoda vagyunk!

OM: 102359

Nézzük, mi a magánóvoda?

Annyira kevés szó esik róluk, hogy szinte már nem is léteznek, mint egy jó megoldás, a gyerekek minőségi nevelése érdekében. Teljesen összemossák a családi napközikkel, pedig jelentős a különbség.

A magánóvodák létrejöttének célja a másság, elsősorban a családpótló szerep, és az alternatív pedagógiák megvalósításának lehetősége. Ami a legfontosabb, kis létszámukkal, és családias jelegükkel a második otthon biztosítása a szakmai hozzáértés, és minőség megtartásával. Emellett, ugyanolyan elvárásoknak, sőt, még szigorúbb előírásoknak kell eleget tenniük, mint az önkormányzati óvodáknak.

Az óvoda, a közoktatási rendszer része, nevelési, oktatási intézmény. A gyermek három éves korától, a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény. 2011. évi CXC. törvény 8.§ (1) A Közoktatási Információs rendszerben ( KIR ) nyilvántartott, a Minisztérium által kiadott oktatási azonosítóval ellátott intézmény. Az óvodai nevelés országos Alapprogramja alapján kötelező helyi Pedagógiai Programmal rendelkezik, melyet az országos közoktatási szakértői listából kiválasztott szakértő vizsgál felül, és az óvoda életét, valamint az ott folyó oktatást-nevelést határozza meg, és ami a legfontosabb, iskola előkészítő feladatát is maradéktalanul teljesíti. Beiskolázási joga van, és ha valóban odafigyelve együtt élnek az ott lakók, akkor tudják, mikor kell egy kisgyereket iskolába küldeni, és nem kell egy olyan procedúrának kitenni (szakértői bizottság), hogy egy számára idegen ember, emberek, és nem a szeretett óvónője közösen a szülőjével döntsön a sorsáról.

Ezek sajnos lelkileg nem olyan egyszerű dolgok, mint ahogy a családi napköziket óvodává minősíteni akaró emberek ezt elhitetik a szülőkkel. Sajnos ez is a szakmai hozzá nem értést tükrözi, és azt, hogy nem a kicsi gyerek, hanem sokkal inkább az üzlet és a pénz a fontos. Miért nem óvodát alapított az, aki óvodaként akar működni? A válasz egyszerű: mert nem tudott volna megfelelni az előírásoknak.

Az óvoda szigorú engedélyeztetési procedúra után hozható létre. Csak megfelelő feltételrendszerrel, eszközrendszerrel, személyi és tárgyi feltételekkel működtethető. Működése szigorúan szabályozott és ellenőrzött, fenntartása nehéz és költséges. Csak főiskolát végzett, és több éves tapasztalattal rendelkező óvodapedagógus vezetheti, és egész nyitva tartása alatt csak óvónők felügyelhetik, vigyázhatják, nevelhetik a gyerekeket. A technikai dolgozók, nevelést segítő dolgozók, dajkák, csak közvetve vehetnek részt a gyerekek nevelésében, épp úgy, mint az önkormányzati óvodák esetében. A magánóvodák különbözősége még a fenntartónál figyelhető meg: vagy magánszemély, vagy alapítvány, vagy egyesület a fenntartó. A normatívát ugyan megkapják, de egyéb állami költségvetési hozzájárulást nem, ha csak nem kötött közoktatási együttműködési megállapodást. Így a fenntartásukhoz és sikeres működésükhöz a szülők pénzbeli támogatása is szükséges. Sokszor mégis olcsóbb, mint némelyik családi napközi.

Tévedés azt gondolni, hogy egy óvoda attól jó, és attól magán, és a családi napközi attól lesz óvoda, minél több pluszfoglalkozást, un. szolgáltatást nyújt. Ez a szakmai, pedagógiai-pszichológiai hozzá nem értés jele, és mai kor teljesítménykényszerben élő, sikerorientált, pénzhajhász világunkban élő emberek kiszolgálása és félrevezetése a gyerekeink rovására.

Egy jó pedagógus tudja, hogy mire van szüksége egy 3-7éves korú kisgyereknek; tudja, hogy elsődleges és legfontosabb a játék, a szabad játék, és a jól megszervezett szabadság. Egy jó pedagógus tudja, hogy hogyan éljen úgy a gyerekekkel, hogy azok teljes értékű, önmagát adni tudó, érzelmi biztonságban megerősödött emberkék legyenek. A jó pedagógus tudja, hogy az lehet teljes értékű és boldog ember, aki gyerekként gyerek maradhatott. Azt is tudja, hogy nem az értelmi, hanem az érzelmi intelligencia teszi teljesé, boldoggá és sikeressé az embereket. A „szolgáltatások” inkább rombolnak, mint építenek. Azt is tudja, hogy nem az igények kielégítése a cél a gyerekek rovására, hanem sokkal inkább a felvilágosítás. És a jó pedagógus soha nem adja fel, mert az egész élete a gyerekekről szól.

Mi a családi napközi? – Magánóvoda, magánbölcsőde, vagy netán már magániskola?

Elég sok a vita mostanában, és sok a homályos folt egy bizonyos szolgáltatás körül… De vajon miért arról szól a vita, hogy hová dugjuk be – lehetőleg minél korábban, és minél hosszabb időre – a gyerekeinket, és miért nem arról, hogy hogyan oldjuk meg azt, hogy minél később, lehetőleg négy éves kor után szakítsuk ki őket a családi fészekből?

Köztudott, hogy a gyerekek valamikor négy éves koruk után érnek meg a közösségi nevelésre. De mégis hová vigye a gondos szülő a gyermekét, ha már muszáj, és nem akarja a nagyon zsúfolt önkormányzati óvodát választani, és ezért még anyagi többletáldozatot is vállalna? A köztudatban vannak az önkormányzati óvodák és a családi napközik, pedig a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Föl sem merül, mint alternatíva a magánóvodák lehetősége, pedig vannak, léteznek, működnek, és valóban óvodák! A tapasztalat az, hogy összemosódik a családi napközi és a magánóvoda fogalma, pedig a kettőt össze sem lehet hasonlítani, mert teljesen más; más feladataik vannak, és más a létrejöttük célja. Nagyon fontos ezt tisztázni, hogy a megfelelő „szolgáltatások” – nem utolsó sorban a gyerekek! – az őket megillető helyre kerüljenek.

Mi a családi napközi? Nem magánbölcsőde, hisz azok egészségügyi intézmények, létrehozásuk, alapításuk, engedélyeztetésük, fenntartásuk nagyon bonyolult. Nem is magánóvoda, mert azok nevelési oktatási intézmények, és létrehozásuk, engedélyeztetésük, fenntartásuk még bonyolultabb és költségesebb. Mi tehát a családi napközi? Egy olyan gyermekszolgáltatás – ami meglehetősen egyszerű létrehozása miatt – szinte egyedül gombamód szaporodó ellátási forma. A családi napközi nem gyermekintézmény, a gyerekek nem közoktatási célú, napközbeni ellátását teszi lehetővé úgy, hogy a gyerekek életkorának megfelelő, az otthonihoz hasonló, felügyeletet és gondozást nyújtja. Divatos szolgáltatásaik, és hosszúra nyúlt nyitva tartásuk miatt nagyon népszerűek. A családi napközi a gyermekjóléti szociális alapellátás része, 20 hetes kortól 14 éves korig gyermekek napközbeni szociális gondozását, ellátását, felügyeletét biztosítja. 1997.XXXI.tv.43.§

Nagyon fontos, hogy a családi napközi a gyerekek napközbeni ellátásának egy olyan formája, amely az intézményes ellátási formák (bölcsőde, óvoda, iskola) szakmai, intézményi kompetenciáihoz kötött funkcióit nem vállalja, és nem is vállalhatja fel. Nagyon fontos, hogy működtetésük nincs komolyabb szakképesítéshez kötve, csak néhány hetes tanfolyam elvégzése szükséges hozzá, még a középiskolai végzettség sem feltétel. Még az a szerencse, hogy az adott szolgáltatás jellege miatt sok esetben pedagógusokat alkalmaznak. De attól még nem lesz óvoda! Jogtalanul használják (a szülők megtévesztése céljából?) a bölcsőde, óvoda, nevet.

A Köznevelési Törvény 24§ kimondja „a gyermek abban az évben, amelynek aug. 31. napjáig betölti 5. életévét, a nevelési év első napjától óvodakötelessé válik, mely szerint napi 6 órán keresztül óvodai nevelésben kell részesülnie. Ezt az időt nem válthatja fel családi napközi, csak a nap többi részét, (maradék 18 órát.) Így egyértelmű, hogy a családi napközi nem adhatja ki a gyermek iskolaérettségéről szóló szakvéleményt sem. A családi napközi saját gyerek mellé, saját családi házban, különösebb engedélyeztetési procedúra nélkül, maximálisan 7 gyerekkel indítható. A lényege a kis, családias jellege volna, néhány órás gyermekfelügyelet inkább bölcsődés korú gyerekek számára. A szolgáltatást fenntartó a gondozó feladatok ellátását egyéni vagy társas vállalkozóként önfoglalkoztatottként végezheti, ill. munkáltatóként családi napközi gondozót alkalmazhat. Családi napközis gondozó minden nagykorú, büntetlen előéletű lehet, aki rendelkezik családi napközis tanfolyam elvégzéséről szóló tanúsítvánnyal.

Mégis miért lett oly népszerű? A mai pénz- és sikerorientált világunkban elvesznek az alapvető emberi értékek. A divathullámot követő, inkább romboló, mint fejlesztő foglalkozások nem a gyerekek fejlődését szolgálják, sokkal inkább az igények kielégítését. Minél több szolgáltatást, a gyerekek fejlettségéhez, szükségletéhez nem igazodó foglalkozást nyújt valaki, annál jobban érezhető a szakmai hozzá nem értés, és a gyerekek mindenekfelett álló érdekének figyelmen kívül hagyása. Egy jó pedagógus tudja, hogy a játék, a szabad játék, és a jól megszervezett, odafigyelő, a kisgyerek életkori sajátosságait figyelembe vevő szabadság, a legfejlesztőbb tevékenység ebben a korban. És az anyaöl: a fészek-meleg óvó-védő, szerető odafigyelés, együttlét, meghallgatás, beszélgetés, mese. Ezt csak a gyerek életkorának megfelelő tevékenységi formák, néhány kulturális és mozgásfejlesztő tevékenység egészítheti csak ki plusz foglalkozásként. A szolgáltatás, mint olyan, itt nem is állja meg a helyét, hisz a gyerekek nevelése nem lehet szolgáltatás.

De a legeslegfontosabb és legértékesebb – amit kezdünk elfelejteni – a családi nevelés, aminek csak kiegészítője a családon kívül folyó oktatás-nevelés. A legfontosabb arra törekedni, hogy a lehető legtöbb időt töltsük együtt gyerekeinkkel! Egy jó óvoda, egy jó pedagógus nem a nyitvatartási időt és a foglalkozások mennyiségét növeli, hanem a szülők meggyőzése a célja a gyerekek érdekében.

Ne sérült, lelkileg összetört, lebutított embernevelés legyen a cél, hanem egy kiegyensúlyozott, boldog jövő!